Ti már elgondolkodtatok azon, hogy mi lenne velünk, emberekkel, ha nem lennének barátok? Hiszen, ami a legfontosabb a világon, hogy legyen melletted egy olyan személy, akiben feltétel nélkül megbízhatsz, aki olyan, mintha csak a másik éned volna, akivel tudsz viccelődni, de ugyan akkor komolyan is beszélgetni. Akinek ki öntheted a szívedet, aki megérti a benned dúló érzéseket, aki megvigasztal, ha szerelmi csalódás ért. Aki még akkor is melletted van, mikor elszeretnél futni a világ elől. Akivel jókat tudsz bulizni, de még is vannak olyan pillanatok az életetekben mikor csak csendre vágytok egymás társaságában..
Nos, én épp a mi nap gondolkodtam el ezen nagyon komolyan. Rengeteg kérdés felmerült bennem; barátaink nélkül képesek- e lennénk élni? Milyen lenne nélkülük ez a rövid élet? Ha ők nem lennének képesek lennénk megtapasztalni a valódi szeretet? Egyáltalán lehetne barátok nélkül élni? Nos, igen... sok kérdés, de válasz nem igazán akadt rájuk.
Amióta csak az eszemet tudom mindig is vettek, vesznek, és fognak is körbe venni barátok. Ők azok az emberek, akik reményt adnak, azokban a percekben, mikor a legszívesebben véget vetnénk az életünknek, akik akkor is mellettünk állnak, ha az egész emberiség ellenünk fordul. Ők azok, akik értelmet adnak az életnek.
Igaz, hogy az élet rövid, de ha olyanok társaságában töltöd, akiket szeretsz és tisztelsz, akkor már is tettél valami olyasmit ebben a rohanó világban, ami örökre megmarad benned. De akár milyen rövid is az élet, rengeteg minden történik velünk, akár akarjuk, akár nem. Az emberek egy szempillantás alatt sétálhatnak ki, de ugyan akkor léphetnek be az életedbe. Hátba döfhetnek olyanok, akikből nem nézted volna ki, rengetegszer kaphatsz pofont. De, ami ebben az egészben jó az, az, hogy ilyenkor mutatkozik meg az igaz barát, aki felhúz téged a földről, és segít abban amiben csak kell.
Lehet, hogy az élet nem mindig tökéletes, és nagyon sokszor vége szakad a barátságoknak, ami fájdalommal önt el minket, de még ezekkel együtt is szükség van a barátokra. Mert mindig csak a jóra kell gondolni, és arra, hogy mennyi szép percet töltöttünk együtt, mert az emlékek még évek múlva is velünk lesznek.
Tehát, én azt hiszem, hogy megkaptam a válaszokat a kérdésemre. Barátok nélkül nem lehet élni, mert ők az életünk részei. Ők azok, akik egy olyan fejezetet írnak az életünkben, ami különlegessé teszi a hétköznapjainkat. Csak velük vagyunk képesek megtapasztalni a bizalmat, a féltést, a megnyugvást, az őszinteséget. Igaz, hogy általuk rengeteg pofont kaphatunk, de még sem szabad meghátrálnunk abban, hogy valakinek megnyíljunk, mert csak így tehetünk szert egy olyan emberre, akinek mi jelentjük magát az életet. És ha ez meg van, akkor már csak annyi a dolgunk, hogy megerősítsük azt a láncot, ami összeköt minket, minden nap ápolnunk kell, hogy nehogy elhervadjon, mint egy virág. Ha ez sikerült, akkor büszkén elmondhatjuk magunkról, hogy találtam a világban egy olyan embert, aki az én második énem, aki örül a sikereimnek, és ha kudarcot vallanék valamiben, akkor a biztató szavaival próbál jobb kedvre deríteni. Ha egy buliban a sárga földig leiszom magam, Ő akkor is ott van mellettem, és segít haza jutni.
Igen, a barátság nélkülözhetetlen az életünkből, mert szükségünk van rá, hogy valaki hitet, reményt, erőt öntsön belénk, hogy csupán a közelségével jobb kedvre derítsen, hogy megajándékozzon azzal, ami talán a legtöbbet ér ebben a világban, a mosolyával és a szeretetével!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése